Egy hét az Amalfi-parton és a Nápolyi-öbölben

Egy hét az Amalfi-parton és a Nápolyi-öbölben

Nápoly környékére ritkán gondolunk hajós nyaralásként,… pedig DE! Nagyon is!

A partszakasz gazdag történelmi és kulturális látnivalói mellett miénk lehet a 3 három remek sziget,  Capri, Ischia és Procida is! Lehet, hogy nem itt van a legtökéletesebb széljárás a nyári főszezonban, de ezért maximálisan kárpótolnak a viszonylag kis távolságok a kikötésre érdemes pontok közt, a tenger felől feltáruló festői partszakasz látványa, és a megszámlálhatatlan parti kulináris és kulturális kaland.

Bárhonnan érkezünk, és bárhogy vágyjuk már birtokba venni a hajót, Nápoly, ez a nyüzsgő dél-olasz nagyváros, a pizza őshazája, biztosan nem ereszt egy napig. A Castel dell’Ovo és a város jelképének számító Castel Nuovo, a világörökségi védettséget élvező Santa Chiara komplexum, bazilikájával, kolostorával, lélegzetelállító kolostorudvarával és régészeti múzeumával, a kikötő, a történelmi városnegyed szűk utcarengetege, a piacok szín- szag- forma- és ízkavalkádja meghálálja a rászánt időt.

És igen, lehetetlen eljutni Salernoba Pompei érintése nélkül! De még ha technikailag lehetséges volna is, biztosan nem érdemes. E sorok írója egykor a Nápolyból induló Circumvesuviana vonatról vetette le magát, hogy átvágva magát többméternyi, gazdagon termő szederbokron, végül a pompei-i ásatások távoli végében dolgozó, döbbent arcú régészek gyűrűjében szedegethesse ki magából a tüskéket, majd mindent végigmustrálva, fütyörészve távozhasson a japán turisták árjával szemben, … a főbejáraton.

Pedig akkor még nem várt rá vitorlás Salernoban! Ha tudta volna akkor, hogy az igazi kalandok csak ott kezdődnek…!

Egy hét az Amalfi-parton és a Nápolyi-öbölben

Salerno sem enged könnyen: középkori utcáival, gyönyörű árnyas parkjaival, Európa legrégebbi orvosi iskolájával, a város fölött magasodó Arechi Palotával, és a parton elnyúló Lungomare Trieste sétánnyal igazán marasztaló hely.

Nem volt még meg az első Limoncello? Itt az ideje!

Annál is inkább, mert innen most már tényleg irány a tenger!

A Salerno-ból való kihajózásnál egyetlen dolog lehet festőibb: Positano megpillantása késő délutáni fényben!

Hogy miért van ilyen deja vu-nk? Talán mert Európa, – ha nem a világ, – legtöbbet fotózott partját közelítjük meg éppen. Ki ne látta volna már a pasztell-színű házakkal borított, tenger fölé benyúló sziklaóriást?

Fotón. És élőben…?

Egy hét az Amalfi-parton és a Nápolyi-öbölben

Az Amalfi-part e gyöngyszemén sem kikötőt, de még egy valamirevaló öblöt sem találunk. Bólyára kötésre, vagy horgonyzásra kell felkészülni, de kis szerencsével sikerülhet fogni egy vízi-taxit a partra. A rossznyelvek szerint Positano-nak egyetlen utcája van, ellenben egymillió lépcsője. De mit számít a vertikális cselendzs, ha a Le Sirenuse pazar teraszán koccinthatunk, melyet John Steinbeck, amerikai regényíró tett híressé, 1953-as látogatása után.

Positano éjszakai életét ezután igény szerint forró testközelből, vagy a bólyán ringó hajónk fedélzetének enyhet adó távolából élvezhetjük.

Capri szigete lenne a kézenfekvő következő állomás, de ha jó szél van, és hosszabb vitorlázásra vágyunk, 5 óra alatt elérhetjük Ischia-t is. A 10 km hosszú sziget 788 méter magas hegycsúcsával, szelídgesztenye erdőivel, mandulafenyő ligeteivel, narancs- és citromültetvényeivel egyszerűen kihagyhatatlan! Nem csoda, hogy az olaszok „Isola Verde”-nek, azaz „Zöld szigetnek” is nevezik, és úgy tartják, Isten jókedvében teremtette. Ischia-n több kikötő közül választhatunk, és valószínűleg nem fogunk elsietni erről a 15. századi Aragón erőddel védett, termálvizes fürdőkben, szőlőskertekben és borászatokban bővelkedő szigetről sem.

A közeli Porcida a legkevésbé felkapott turistacélpont a térségben. A mindössze 4 km² területű csendes kis sziget pár ezer lakosa ma is halászattal és citromtermesztéssel foglalkozik. Itt ne elegáns üzletekre, gourmet-éttermekre és luxushotelekre, sokkal inkább romantikusan kanyargó kis utcákra, pasztellszínű házikókra, bárkájuk mellett hálót foltozó öreg halászokra, lustán elnyúló, az utca közepén sziesztázó macskákra, házi sonkára, citromtortára és Camparira számítsunk. Valamint jóval kevesebb hegyre és lépcsőre mint eddig.

Egy hét az Amalfi-parton és a Nápolyi-öbölben

Ha a túra végén vágyunk még egy kis glamourra, csillogásra, divatra és fényűzésre, épp jókor jön szembe Capri! A celebvilág luxus nyaralóhelye éles kontraszt lesz Porcida után, és a pénztárcánkat is alaposabban próbára teszi majd, akár az északi Marina Grande-ban, akár a déli Marina Piccola-ban szállunk partra. Nyaraló celebeket meglesni vágyók Capri városába tessék. Mérsékeltebb árakra  és csendesebb utcákra vágyók Anacapri városa felé vegyék az irányt. A két város közt ma már autóúton is lehet közlekedni, de a kacskaringós Föníciai lépcsősor, mely az ókortól a 19. századig az egyetlen összeköttetés volt a két település közt, lábedzésnek sem utolsó, mielőtt visszatérünk a hajóra.

Ha idejében visszaindulunk, Sorrento előtt elhaladva sem kell feltétlen az árbóchoz kötöznünk magunkat. Még egy utolsó kikötés, egy séta és egy vacsora belefér. De semmi több! Itt történt ugyanis, hogy Odüsszeusz, abbéli félelmében, hogy nem tud majd ellenállni a part menti szirteken éneklő sziréneknek, és azok örökre rabul ejtik őt, ezért a legénység fülébe viaszdugót tett, magát pedig az árbóchoz kötöztette. De hát nekünk ugye… szomorú, de le kell adnunk a hajót… és az elmúlt hét élményeivel megrakva hamarosan felszáll velünk a gép Nápoly repteréről.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük